2023. december 6., szerda

Értékrendek

Neked az exkluzív, nekem az egyedi.
Neked a külső, nekem a belső.
Neked a racionalitás, nekem az érzelmek.
Neked a sértő szavak, nekem a higgadtság.
Neked az akarat, nekem a szívem.
Neked a Tiéd, nekem az enyém.
Neked a minden, nekem a semmi.
Neked a hamis, nekem az igaz.
Neked a táblázat, nekem az élet.
Neked a versengés, nekem a saját utam.
Neked csak eszköz, nekem a családom!
Neked elröppen, nekem sebhely marad.
Neked a spicli, nekem az őszinte.
Te megmondod, én a sajátomat élem.
Te a zaj, én a csend.
Te okos vagy, én csak hülye lehetek.
Te lenn vagy, én meg fenn.
Te hencegsz, bántasz, kapálózol, kiabálsz, én meg csak nézlek szánalommal telve.
Erre nincs szükségem, csendben végzem a dolgom, s nem dörgölök orrok alá.
Engem az élet és a szeretet kárpótol.
Téged mi? A pénz?
A slepped, akik érdekből nyalják a segged?

Egyszerűen különbözünk. 
A habitusunk, az életünk, a stílusunk, a gondolkodásmódunk...minden.
Azt gondolod jól csinálod? S mindenkinek megmondhatod hogyan éljen?
Várjuk ki a végét, csak ennyit mondok, én nem mocskolódok.

M.N.

2022. október 10., hétfő

A felhők felett mindig süt a nap

Az alábbi cikkem 2021.februárban jelent meg a Fényszög asztrológiai magazinban:

Gyermekkorában a legnagyobb hatással Hans Christian Andersen egyik, talán legszomorúbb története volt rá, a Kis gyufaáruslány meséje.
Illusztráció: Rachel Isadora

Egyfajta kapaszkodót jelentett számára, hidat képezett a felhők fölé drága nagymamájához.
Korán el kellett engedniük egymás kezét, pedig Ő jelentette számára talán az egyik legnagyobb biztonságot, mégsem kaptak elég időt.
Esténként újra és újra elővette kedvenc történetét, és maga is elképzete, hogyan találkozik szeretett nagymamájával és egymást átölelve beszélgetnek időtlen időkig. Ez a menedék, sokszor a túlélést jelentette számára a zord világban. Ilyenkor könnyedén kizárta a külvilágot, nem létezett számára idő és tér, csak ez a földöntúli boldogság, az együttlét minden örömével.

Azt nem tudom, hogy valóban találkoztak e vagy csupán az illúzió játéka volt. Mindenesetre megnyugtatta a tudat, az érzés, hogy ezt nem vehetik el Tőlük és bármikor lehetőségük van kapcsolódni.
Kamaszkorában is sokszor fordult hozzá tanácsért bizonyos helyzetekben, és ez a szoros kötelék a mai napig nem fáradt el. Erőt ad Neki, bátorságot és hitet önmagában.
Már azt is tudja, ha valamit nagyon akar és összpontosít, akkor az megtörténhet.

  A gyermeki fantázia bármit el tud képzelni és tökéletesen valóságosnak hisz. Ez fantasztikus tehetség, ám ez a nagy boldogság megannyi félelem forrása is egyben.
Felnőttként óvatosan kellene bánnunk vele, hogy a későbbiekben is bármikor elő tudják hívni ezt az álomvilágot, mely a kreativitás egyik kiapadhatatlan eszköze. Sajnos mostanában pont ez a készség pusztul el gyermekeinkben és bennünk is. Egyre inkább a szorongás, a pánik és mindenféle fóbiák veszik át a hatalmat felette.
A fizikai síkon mindenki tapintani, ízlelni, szagolni akar és élvezni az életet. Ezek az érzékelések gyors kielégülést keresnek és a megtapasztalás után olyan nyomtalanul elmúlnak, mintha meg sem történtek volna.
 A lelki sík más, érettebb, bölcsebb. Nem kell kézzel foghatónak lennie, hogy tudomást szerezzünk róla, nem kell megérinteni, nem kell az ízét-illatát érezni. Az efféle érzékelés már túlmutat ezen.
Egyszerre van jelen mindenhol, minden porcikánkban érezhetővé válik. Mély tapasztalatot ad át, amire mindig emlékezni fogunk, a zsigereinkben. Természetesen fontos a kapcsolódás az anyaghoz, a gyökerek, a stabilitás ami megtart. Egyik a másik nélkül probléma forrásává válik.
Ilyen amikor valaki folyamatosan a felhők felett repked, legalábbis gondolatban, ám a valóság már túl zord neki és nehezen állja meg a helyét a földi világban.
A másik oldal, pedig amikor nincsen elengedés, csak megrekedés, túlságosan benne ragad bizonyos helyzetekben, mint a kocsi kereke a sárban.
Ez persze csupán két analógia, a többit most a fantáziádra bízom. Ha van kedved kalandozz el, ébreszd fel a kreativitásod, hadd pezsegjen.

Foto: google

  Az egyik legelrugaszkodottabb és egyben a legkreatívabb jegynek a Halak jegyét tartják.

A víz elemhez és a változó minőséghez társítjuk. Horoszkópbeli elhelyezkedése a misztikus 12. ház, a titkok, a magány, szolgálat és az anyagtól való elszakadás háza. Uralkodó bolygója a Neptunusz, mely már a külső bolygók közé tartozik, 8. bolygó a Nap után. Nevét a tengerek római istenéről kapta. Felszíne tökéletesen tükrözi a bolygó analógiáját, gyönyörű kék színben pompázik és erőteljes mágneses ereje van.
Neptun az álmokat, az akaratunk által nem befolyásolható erőt, a határtalanságot képviseli, amely logikával nem magyarázható, ésszel szinte fel sem fogható. Azt a házterületet ahol áll a horoszkópban érzékennyé teszi és afféle titokzatosággal, misztikummal lengi körül. Itt lehetőségünk van a spirituális fejlődésre, felsőbb távlatokból, másként tekinteni a dolgokra, ám benne van az a veszély is, hogy illúziókba kerget és becsapjuk önmagunkat. A túlidealizálást, a menekülést, zavarodottságot és a talajvesztést szintén a Neptunusszal hozzuk összefüggésbe, a kapott fényszögek függvényében.
 A Halak jegyét a víz elemhez rendeljük hozzá, ám egészen másfajta érzelemmel tölti fel az egyént, mint például a Rák jegy energiája. Ez inkább szellemi vízről árulkodik, kreativitásról szól, nem a gondoskodásról. Persze a szolgálat, a segítőkészség sem elhanyagolható, de ez az érzékeny energia inkább feloldódni, sodródni szeretne, nem pedig beleállni a helyzetbe.
 Fontos feladata, hogy stabilitást alakítson ki az anyagi világban és belső határokat húzzon meg önmaga védelme érdekében. A művészi tevékenységeket neptuni energia járja át és tölti fel teljességgel.
A művészek teljesen fel tudnak oldódni az alkotásban, olyan, mintha egy másik dimenzióba lépnének át, kizárják a külvilágot és afféle transzállapotban lehozzák az anyagba, a fizikai síkra különböző tevékenységek formájában.

Foto: google 
 

Andersen képletét összevetve a világhírű Michelangelo Buonarroti képletével

sok hasonlóságot véltem felfedezni.

Foto: Trujillo

Az egyik legnagyobb meseíró a Kos jegyében, míg a képzőművészet olasz mestere a Halak jegyében született. Több személyes bolygójuk erősíti a művészi vénát a Halak jegyében, kedvező fényszögekkel támogatva. Mindezek a 3. házban halmozódnak, gondolkodásmódjuk és kommunikációjuk a külvilág felé erősen színezett művészi ihletettséggel. Ezt a hatást még fokozza a 11. házból a Skorpió Neptunusz trigon fényszöggel, és persze a Plútó is bekapcsolódik ebbe a játszmába.
Ez az erős hatás, a mélység, az alvilág ereje szintén érződött munkáikban. Vágyaik megvalósításában egyediségük szabadon kibontakozhatott, és az sem elhanyagolható szempont, hogy a közösségért, a közösség számára cselekedtek.
Mindketten igen mély érzelmi viszonyt ápoltak barátokkal, azonos nemű szeretőkkel, ezek a kapcsolatok azonban csalódásokat is tartogattak. Ifjú korukban az ismerősi körükben tettek szert olyan segítőkre akik támogatták a művészi oldaluk kibontakoztatását.
Michelangelo sokoldalú és igen kifejező volt, műveiben ezt a felsőbb kapcsolódását hozta le és öntötte formába a szobraiban, festményeiben, építészetében és nem utolsó sorban a líráiban is.
Andersen a meséiben tárta fel kaotikus érzelemvilágát, születési Holdja a IV. házban, a család, otthon területén áll a képletében. A benne élő belső gyermeknek valószínűleg így adta meg a gondoskodást, ami a kora gyermekkorából hiányozhatott, hiszen igen szegény családban nőtt fel.
Mindkettőjük Nyilas ascendenssel látta meg a napvilágot és a házterületek is azonos jegyekben kezdődnek. Fontos életfeladatuk volt, hogy a közvetítői képességeiket magas fokon kihasználják az intellektus művészi területén.
Michelangelo születési Napja a Marssal alkotott szoros konjukciót, mely a cselekvést, a sokoldalúságot mutatja, míg Andersen születési Nap együttállása a Merkúr bolygóval az aktív szellemi működést tette lehetővé.

Ők igazán megtapasztalták a mélységeket és felemelkedéseket, ám sikerült jó mederbe terelniük és maradandót alkotniuk az utókor számára. 

  „Senki nem tehet szert a legbelülről fakadó fegyelmezettségre, amíg meg nem tapasztalta a művészet és az élet szélsőségeit.” (Michelangelo Buonarroti)

2022. szeptember 27., kedd

Szabadságra mentem..

Az alábbi cikkem 2021.év elején jelent meg a Fényszög magazinban.

A fenti kifejezésben számomra ott lebeg a határtalanság esszenciája.
A nyomasztó felelősségeket magunk mögött hagyva csak lógatjuk a lábunkat a semmibe és élvezzük a LÉT-ezést.
Időnként mindannyiunknak szükségünk van kilépni a hétköznapokból és ÉLNI a saját igényeink és törvényeink szerint. Egyáltalán nem kell nagy dolgokra gondolni. Elég kimenni a természetbe, lekucorodni a fűbe és magunkba szívni az éltető napfényt, megölelni egy hatalmas, égbenyúló fa törzsét, lógatni a lábunkat a víz felett, eggyé válni vele és egy jót úszni. Élvezni az eső simogatását a bőrünkön, hagyni, hogy a szél belekapjon a hajunkba és jól összekócolja.
Minden évszakban megtalálható az őselemek energetizáló ereje, mely kivétel nélkül mindenki rendelkezésére áll.
A szabadságot főként akkor tudjuk értékelni, amikor megtapasztaltuk a korlátokat, a bezártságot. Az, hogy ez kinek mit jelent pontosan, egyénfüggő. Az egyén saját élettapasztalatai hordozzák a válaszokat, nem lehet egységes sablon húzni senkire. Sokszor az ellenpólus hordozza a tanítást, mely állítás majdnem mindenre igaz, ami körülvesz minket. (fény / sötétség, szeretet / gyűlölet, jólét / szegénység stb.…

Szabadnak lenni minden korszakban felbecsülhetetlen értékkel bírt, és nincsen ez másként manapság sem. Azonban, mégis, ha jobban belegondolunk, valahol az egész élet a korlátozásokról szól. Visszagondolva gyermekkori emlékeinkre, legtöbben a jó dolgokra emlékezünk. Talán mégsem meglepő, hogy a legelső szó, amit hall a legtöbb gyermek, az a tiltás, a nem szabad. Tapasztalatlanságukból adódóan még sok veszélyforrás leselkedik rájuk. Később lázadó kamaszként ismét megannyi korlátba botlanak, szintén a szülői féltés, óvás, ami elsődleges szerepet játszik. Ugyan a kamasz még nem felnőtt, ám nagyon fontos, hogy engedjük tapasztalni, tanulni, kibontakozni, nem tarthatjuk őket örökké burokban. Talán így nagyobb az esélyünk kivédeni azt a lázadó energiát, ami ebben az időszakban a zsigereikből tör fel. Felnőttként már élhetnénk szabadon, saját törvényeink szerint, legalábbis gyermekkorban ezt a részét láttuk, erre vágytunk. Saját döntéseket hozni, önállónak lenni és legfőképp szabadnak. Immár felnőttként megtapasztalva a másik oldalt is, látom, hogyan korlátoz az idő, a munka, az anyagiak, és egyéb kötelességek, tágabb körben pedig a társadalmi szabályok és elvárások.


Az természetes, hogy egy közösségben korlátokat és szabályokat kell hozni és persze betartani, de azt ki mondja meg mi az ésszerű, ami mindenki számára megfelelő?
Egyáltalán van olyan?
Ugyan már, hogyan is lehetne, amikor mindannyian annyira különbözőek vagyunk?

Ha csak az asztrológiából indulunk ki, tudjuk, hogy 12 féle személyiségjegy létezik. Mindegyik más – más területen szeretne érvényesülni. Kinek ez a fontos, kinek amaz. Alkalmazkodással, csapatmunkával és együttműködéssel hosszútávon fenntartható a béke és harmónia egy közösségben. Erre pedig mindenki képes, ha akar….

Lefordítva ezt az analógiát, ugyanez zajlik a bensőnkben is. 12 eltérő személyiség akar érvényesülni, szövetséget kötni és megbékélni egymással. Afféle skizofrén állapotra hajaz sokszor, ha külső szemlélőként tekintünk rá. A megfejtéshez segítségül kapjuk az önismeret megannyi formáját, mely ebbe a rengeteg sötét erdőbe kalauzol be, csendre int és segít rendezni a káoszt.

A leginkább közösségi jegyhez az állatöv 11. jegyét, a levegő elemű és szilárd minőségű Vízöntőt társítjuk. Szimbóluma két hullámvonal, illetve egy nő, aki korsót tart a kezében és vizet önt belőle. Korábban, laikusként azt hittem, hogy ez a jegy a víz elemhez, az érzelmekhez tartozik, hiszen a nevében és szimbólumában is ezt hordozza. Amikor megismertem az elemek és minőségek láncolatát és értelmezését, megmosolyogtatott ez a tévedésem. A víz itt az intuíciót, az ösztönös tudást jelképezi melyet fentről ömlik le az emberek közé, lehozza ezt a bölcsességet és megosztja velük. (görög mitológia – Prométheusz, aki az Istenek tüzét, a tudást hozta el az embereknek)
Ennek az állatövi jegynek nem sok köze van az érzelmekhez, azt mondhatom inkább egy bizonyos érzelmi hűvösség lengi körül. Légiességével ugyan megborzolja a felszínét, másszor felkorbácsolja és hullámokat szít. Kiemelkedő optimizmusával és bohóságával viszont könnyeket tud felszárítani. Jómagam is a Vízöntő napjegyűek táborát erősítem, az érzelmek mégis fontos szerepet játszanak az életemben. Ezt nem tudtam hova tenni, majd a saját horoszkóp képletem megismerve kitisztult a kép. Az ész és a szív csatájához elég egy domináns víz hangsúly a képletben. A fej tudja, a szív érzi, olykor egymásnak teljesen ellentétes dolgokat feltárva. Izgalmas páros.

Egy Vízöntő mellett nem lehet unatkozni. Uralkodó bolygói az Uránusz és (korábban) a Szaturnusz mely kissé ellentmondó egymásnak, ám rögtön bevillan a Tarot kártya Bolond lapja, mely analógiába hozható e jeggyel. Olykor nem is lehet eldönteni mi kavarog egy hangsúlyos Vízöntő jegyű egyén fejében. A bolondozás, netán egy spontán új ötlet, esetleg komoly dolgok avagy több dolog kombinálva. Vékony a mezsgye a bolond és a mester között. Több, számomra kedves prominens Vízöntő egyéneket ismerek. Kedvelt társasági emberek, kitűnő tanácsadók és bölcs jellemek. Lételemük a szabadság, az újítás, fontosnak tartják a közösség érdekeit, demokratikusak és igazán eredetik. Árnyoldalaik természetesen Nekik is vannak, amikor túlságosan fejben élnek és kizárják az érzelmeket, valójában tartanak tőle. Na és a lázadás, a türelmetlenség, függetlenség és a fanatizmus sem elhanyagolhatók.
Emlékszem még egész fiatal koromban, egyszer nem engedtek el szabadságra a munkahelyemről. Teljesen felháborodtam és rácsaptam az ajtót a főnökömre, ráadásul másnap nem is mentem be dolgozni, a miheztartás végett. Az állásom szerencsére megmaradt, de nem vagyok büszke rá, hogy ennyire elveszítettem a kontrollt. Ebből az esetből is látszik, hogy a szabadság lekorlátozása nem erőssége ennek a jegynek.
A Vízöntő jegyét a horoszkópban a 11. házhoz rendeljük hozzá. Ide tartoznak a vágyak, ötletek, barátok, a szabadságunk és önállóságunk. Jelszava: Szabadság, egyenlőség, testvériség!

Szabadságharcok, forradalmak dúltak, dúlnak napjainkban is, egyszerűen és érthetően mi emberek nem bírjuk a hosszútávú elnyomást. Azt gondoltuk a 21. század más lesz, könnyebb, szabadabb és háborútól mentes. Sajnos tévedtünk, ebben is.



A Vízöntő korszakában élünk, összefogással, közös erővel és hittel csodák születhetnek! Elég, ha magadért teszed, sose feledd, sok kicsi – sokra megy!

2022. július 26., kedd

Ess eső, ess, hullj rá az arcomra...

Szeretem az eső hangját.
Lágyan koppan a fák és bokrok levelein, majd apró gömb formába egyesülve tovagurul a földre, hol a szomjúságtól tikkadt föld várja. Mohón nyeldesi el az éltető nedvességet, jön a következő csepp, libasorban érkeznek, s egy szempillantás alatt egyesülnek. Apró bogarak bújnak az oltalmat adó falevelek alá, elhalkul döngicsélésük, pihenőt fújnak. Hol koppan, hol dobban, a lassú ütem felgyorsul és egyre hangosabban potyognak a cseppek.

Mint amikor valami felébred a lélek mélyén, ráeszmél a valóságra. Felszakad egy seb, némán megrázza a testet, s az fájdalmától reszketve könnyet ereszt. Kibuggyan, megremegve, gyengéden simítja az arcot, majd váratlanul áttörve a gátat, egyre sűrűbb, egyre hangosabb. Mélyből fakadó, elfojtott szavak, tettek, bánatok s örömök násza ez, midőn táncolva végigperdülnek az orcán, s ajkakon. Vágyakozva hogy valaki lecsókolja, s felszárítsa őket. Egyszercsak elapad, vége lesz. Kiutat találva a fájdalom is megszűnőben, légies könnyebbség kíséri útjára, vigasztalóan. A szepegés ritkul, majd végleg elhalkul.

Lassul a kopogás üteme, egy - egy csepp még halkan tovagurul a mélybe. Elmosva a port, a kételyeket, melyeket a föld örökre magába zárt. A nap elégedetten bújik elő, hogy meleg sugaraival felszárítsa az ég könnyeit. S valóban, ismét felzúdul a rovarnép, hogy vidáman válogatva az apró esőcsepphalmok közül, nagyokat kortyolva felfrissülhessenek. Üdítő nedvesség keveredik a virágok mézédes illatfelhőjével. Újra zöngicsélés, újra visszatér az élet, a nyüzsgés. A lélek is így könnyebbül meg, visszakapva ÉLETerejét. Átélve a pillanatot, eggyé válni a MOST-tal, az éltető elemekkel.

Nap tüzében sütkérezni, erejét, melegségét átvenni. Felperzseli a sebeket ám cserébe megnyitja a szíveket. Esőcseppek simogatása lelked kapuját kitárja. Érzelmeket enged szabad útjára. Kiáradva, útjából elmos minden akadályt, hogy aztán vígan csörgedezve folyhasson tovább. Földet ásva, fát ölelve feltöltődik a tested-lelked. A felfelé-lefelé irányuló spirál mozgás a pozitív energiát befelé irányítja, a negatívat leföldeli. Szellő perdül táncra a hajadban, vidáman bújócskázik a ruhádban. Elméden átsuhan s magával visz minden kacatot. Olykor tombol, máskor lágyan meglegyint, rendre van szükség odabenn is.

Ha túl sok benned a kétely, a fájdalom, engedd, hogy lágy eső mossa le róla a port, föld elnyelje, nap tüze felszárítsa s vidám szellő simogassa lelkedet. A sötétre így fény jő, megtisztít az eső.

2022. július 25., hétfő

Szimbólumok nyelvén

Alábbi írásom 2020 novemberében jelent meg a Fényszög magazinban: 

 Létezik egy olyan rendszer, melynek nyelve nem mindenki számára érthető.A sokatmondó, beszédes képi világról beszélek, mely a beavatottak előtt nyílik meg. 

Nem kell érte hetedhét országon – világon átnyargalni, nem is kell az üveghegyen túlra vándorolni. Illetve néha mégis el kell indulni, mivel sokan nem tudják még, hogy ugyanúgy megtalálható a mindennapjainkban, szavainkban, meséinkben, életünk mozzanataiban és önmagunkban. Egy titokzatos kifejezésmód, melyet bárki elsajátíthat, ha egy kicsit elmélyül akár Carl Gustav Jung szemléleteiben. Nevezhetjük szimbólumoknak, jelképrendszernek, kódnak, kulcsnak, mintának, stigmának..stb

Lelkünk is a szimbólumok rendszerét használja, általa fejezi ki magát, a testünkkel üzen.
Könnyekkel jelez, amikor boldogság vagy szomorúság árad belőle, betegséggel, amikor segítségért kiált. Milliónyi inger hömpölyög át testünkön, mind egy - egy aprócska üzenet odabentről. Természetesen nem kell minden egyes jelzést részletekbe menően kielemezni, ám kis odafigyeléssel megismerhetjük a fontosabb figyelmeztetéseket és elébe mehetünk a későbbi problémáknak.
A természetgyógyászat és mellette több más gyógyító technika beszéli a lélek nyelvét, és a betegségek szimbolikus rendszerén keresztül gyógyítja a test-lélek-szellem hármasát. Feltérképezi mi rejlik a betegség mögött, és nem csupán tüneti kezelést alkalmaz, a hagyományos gyógyászatra jellemzően.

Az asztrológia a születési dátum alapján csillagászati szimbólumrendszerbe foglalja az aktuális égi állásokat. A képzett asztrológus ezt a szimbólumnyelvet fordítja le és alakítja át hétköznapi, mindenki számára érthető formába. Ezáltal nagyon sok információval tud szolgálni a kérdező önmagával és az életével kapcsolatban felmerülő kérdéseiben, elakadásaiban.

A művészi alkotásoknak is van egy sajátos nyelvezete. Tény, hogy egy-egy műremeket mindenki a saját szűrőjén keresztül vizsgál, így adódhat annyiféle mondanivalója pl. egy festménynek, költeménynek, szobornak stb.  A művész könnyedén elkalauzol a képzelet világába, ahol adott mű témája a fő iránymutató.

A zene egy fantasztikus művészi ágazat, amit szinte mindenki megért kortól és nemtől függetlenül.
Az egyén kedvelt zenei stílusa sokat elárul magáról a személyről. Van egy nagyon kedves hölgy ismerősöm, aki kissé zárkózott, ám amikor énekelni kezd, az szavakba nem önthető. Ilyenkor egy pillantás erejéig engedi láttatni a csodálatos lelkét.
„Mindenik embernek a lelkében egy dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a másik énekét is szépnek.”
Ez a gyönyörű Babits Mihály idézet is erről mesél.

Apropó mesék. Na de nem akármilyen! A nemrég Hungarikumnak nyilvánított Magyar népmesék varázsvilága tele van szimbólumokkal. Nem véletlen alkalmazzák napjainkban felnőtteknél is terápiás foglalkozásokban. A magyar nyelv annyira csodálatosan megeleveníti a lélek rejtett nyelvezetét.

Szitakötő és lótusz
/Szitakötő a lótuszon/
 

 A tetoválás is egyfajta szimbólum. Tudatos vagy éppen tudatalatti ösztönöket fejez ki testünk felszínén. (amint kint, úgy bent) Szerencsés esetben a viselője személyét tükrözi, és nem az éppen aktuális divathullám meglovaglása okán született. 

A minap felfigyeltem egy beszélgetésre egy 17 éves nagykamasz és a szülők között. Tetoválásról esett hangosabb szóváltás, amit Apuka ellenzett, elsősorban a fiatal életkort figyelembe véve. A kamaszban viszont ott lüktet a lázadás perzselő ereje, mely korábban is égette Őt belülről és alkalmanként utat kellett engednie neki. Tudjátok, mint amikor a nagy lángon lobogó, vízzel teli lábasra fedőt teszünk, az meg csak fortyog a fedő alatt időnként megremegve, zörögve, dühödt energiákkal tör felfelé.

 

 Amikor megtiltunk valamit miért az ellenkezőjét váltjuk ki a másikból?
Vajon jelen helyzetben csak egy (túl) fiatalkori fellángolásról van szó?
Lázad valami ellen és ezt akarja kifejezni?
Elgondolkozunk rajta milyen hiányenergia léphetett fel?
A mélyebb jelentést miért hagyja figyelmen kívül a szülő?
Mi lenne a mindkét fél számára elfogadható megoldása ennek a helyzetnek?
Megannyi kérdés merül fel bennem…

Akaratunk, cselekvéseink és ösztöneink beindításához a tűz elem hajtóerejére van szükségünk. Horoszkópunkban a Mars bolygó képviseli az aktív, spontán cselekvő, ösztönös, olykor pedig lázadó és agresszív energiát. Itt is figyelembe vesszük a ház és jegyhelyzetét, mivel átszínezhetik az erőteljes megnyilvánulás jellegét. E bolygó az első, indító sarokház és a kardinális Kos jegy uralkodó bolygója. Szimbóluma egy tekintélyes fővel megáldott, csigavonalban csavart szarvú bárányféle, mely a mitológiában teremtőerővel és születéssel áll kapcsolatban. (Kos jegy a fejjel van analógiában)
Indító energia, nem véletlenül a rügyfakasztó, életenergiával csordultig telt tavasz időszakához rendeljük hozzá. 

 
Visszatérve a fent említett fiatalemberre, születési ábráját ismervén bizton tudom, hogy nem a tiltás lenne a megfelelő érv számára, ezt bizonyítja, hogy ifjú kora és a korábbi tilalmak ellenére több tetovált minta díszlik a testén.  
Horoszkópjában a kettes házcsúcson áll a Mars bolygója, nem kevés kihívást tartogató fényszögkapcsolatokkal. Itt föld jegyekkel vegyül a tüzes Mars fellobbanó ereje, ez makaccsá, önfejűvé teheti. Kitartóan tud küzdeni a saját igazáért, és fontos számára az önállóság, ám ebben az esetben utalhat arra, hogy, ha falakba ütközik, akkor kitartóan döngeti, amíg át nem töri. Gyönyörűen bemutatja az analógiát, ha elképzelünk egy mindenre elszánt bikát, aki az élete árán is tör előre. (a 2. házterületet a bika csillagjegyhez társítjuk)
Említettem a szülőknek, hogy kössék fel a nadrágjukat. Amennyiben valamit el akar érni nála, akkor az észérvekre hagyatkozhatnak, csakis finoman tálalva, a dolgok előnyét és hátrányát kielemezve, majd hagyni, hogy döntsön a józanész. A további részletekbe már nem bocsátkoznék bele.

Szó sincs arról, hogy ellenzem a tetoválást! Sőt! Gyönyörűek és nagyon is kifejezők, amennyiben a megfelelő motívum kerül az ember bőrére. Jómagam évek óta játszadoztam a gondolattal, mire megtaláltam azt a pontos szimbólumot, ami megszólított.  A fejemben nagyjából megvolt az elképzelés, ám sok idő telt el mire rászántam magam. Amikor tökéletesen kirajzolódott előttem a minta, abban a pillanatban szembejött velem a számomra megfelelő szakember. Egy gyönyörűséges lótusz került az alkaromra. Ez a növény a vízben él és a sötét mocsarakból tör fel a fény, az élet felé. Amikor eléri a felszínt szemet gyönyörködtető virágot nemz mindenki boldogságára. A tisztaságot, a spiritualitást jelképezi. Megmutatja, hogy a nehéz, reménytelen helyzetekből is van kiút, melyből békére lelhetünk.


A mai fiatalok sajnos nagyon elveszettek, legtöbbjüknek fogalmuk sincsen mit akarnak az élettől, csak kallódnak, sodródnak. Az évek folyamán még rengeteget változhat a személyiségük, valóban nem ilyenkor a legidőszerűbb egy életre meghatározó mintát a testükre varratni.
 Igen, tisztában vagyok vele, hogy már mindenféle technika rendelkezésre áll az eltávolításhoz, ám azt vallom, hogy valahol mégis megbélyegezzük magunkat. Egy
szimbólumot lehet sok szűrőn keresztül vizsgálni, ám az a forrásán, a mélyről jövő kifejező erején mit sem változtat.

 

Értékrendek