2022. július 26., kedd

Ess eső, ess, hullj rá az arcomra...

Szeretem az eső hangját.
Lágyan koppan a fák és bokrok levelein, majd apró gömb formába egyesülve tovagurul a földre, hol a szomjúságtól tikkadt föld várja. Mohón nyeldesi el az éltető nedvességet, jön a következő csepp, libasorban érkeznek, s egy szempillantás alatt egyesülnek. Apró bogarak bújnak az oltalmat adó falevelek alá, elhalkul döngicsélésük, pihenőt fújnak. Hol koppan, hol dobban, a lassú ütem felgyorsul és egyre hangosabban potyognak a cseppek.

Mint amikor valami felébred a lélek mélyén, ráeszmél a valóságra. Felszakad egy seb, némán megrázza a testet, s az fájdalmától reszketve könnyet ereszt. Kibuggyan, megremegve, gyengéden simítja az arcot, majd váratlanul áttörve a gátat, egyre sűrűbb, egyre hangosabb. Mélyből fakadó, elfojtott szavak, tettek, bánatok s örömök násza ez, midőn táncolva végigperdülnek az orcán, s ajkakon. Vágyakozva hogy valaki lecsókolja, s felszárítsa őket. Egyszercsak elapad, vége lesz. Kiutat találva a fájdalom is megszűnőben, légies könnyebbség kíséri útjára, vigasztalóan. A szepegés ritkul, majd végleg elhalkul.

Lassul a kopogás üteme, egy - egy csepp még halkan tovagurul a mélybe. Elmosva a port, a kételyeket, melyeket a föld örökre magába zárt. A nap elégedetten bújik elő, hogy meleg sugaraival felszárítsa az ég könnyeit. S valóban, ismét felzúdul a rovarnép, hogy vidáman válogatva az apró esőcsepphalmok közül, nagyokat kortyolva felfrissülhessenek. Üdítő nedvesség keveredik a virágok mézédes illatfelhőjével. Újra zöngicsélés, újra visszatér az élet, a nyüzsgés. A lélek is így könnyebbül meg, visszakapva ÉLETerejét. Átélve a pillanatot, eggyé válni a MOST-tal, az éltető elemekkel.

Nap tüzében sütkérezni, erejét, melegségét átvenni. Felperzseli a sebeket ám cserébe megnyitja a szíveket. Esőcseppek simogatása lelked kapuját kitárja. Érzelmeket enged szabad útjára. Kiáradva, útjából elmos minden akadályt, hogy aztán vígan csörgedezve folyhasson tovább. Földet ásva, fát ölelve feltöltődik a tested-lelked. A felfelé-lefelé irányuló spirál mozgás a pozitív energiát befelé irányítja, a negatívat leföldeli. Szellő perdül táncra a hajadban, vidáman bújócskázik a ruhádban. Elméden átsuhan s magával visz minden kacatot. Olykor tombol, máskor lágyan meglegyint, rendre van szükség odabenn is.

Ha túl sok benned a kétely, a fájdalom, engedd, hogy lágy eső mossa le róla a port, föld elnyelje, nap tüze felszárítsa s vidám szellő simogassa lelkedet. A sötétre így fény jő, megtisztít az eső.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Értékrendek