Gombakaland

 Azt nem állítom, hogy örültünk a több napos esőnek, ám ennek az időnek is megvan a maga szépsége.
A természet már nagyon szomjazott erre a csapadékra, nem volt sár az erdőben, felszívta a föld eme tápláló folyadékot.
A hatalmas fák megtépázott színes lombkoronája még védelmet nyújt az alatta kóborlóknak.
Az aljnövényzetben itt - ott már előbújtak a kis kalapok, gombák hada sorakozott fel a nedves talajon.
Egy - két fajta az amit ismerünk, és bátran leszedjük, ezekre vadásztunk. Isteni finom ételeket lehet készíteni a frissen leszedett erdei gombából, a bolti csiperke nyomába sem érhet.

Rövid sétának terveztük a tegnap délelőttünket. Úgy gondoltuk szerencsét próbálunk a közeli erdő egy másik, ritkábban látogatott területén is, azonban itt már nem találtunk olyan fajtát, amit teljes bizonyossággal hazavittünk volna, így már majdnem visszafordultunk.
Innentől olyan fordulatot vettek az események, mintha a saját mesémbe csöppentem volna.

Időnként alkalmazok meseterápiát a hozzám segítségért fordulóknak, ám az röviden arról szól, hogy megtaláljuk azt a mesét, ami róla szól és közösen kielemezzük miközben a mese rávezeti az élethelyzet adta kihívás megoldására.
Egészen más élmény valódi főszereplőjévé válni a saját mesédnek, és gyakorlatban megtalálni a helyes irányt, ami a megrekedt helyzetből kivezet.

Szembejött velünk egy idősebb erdőjáró, pipadohányának illata kellemes bizalmat árasztott magából. Látta, hogy nem jártunk sikerrel, ajánlott egy útvonalat, amerre őzlábgombára lelhetünk.
Elindultunk felfedezni az új terepet, természetesen nem a túristaútvonalat.
Sokat haladtunk befelé az ismeretlenbe, azonban gomba helyett dámszarvasokra találtunk. Egészen közel voltak hozzánk, nem menekültek el előlünk hanyatt-homlok.
Arrafelé mentünk, amerre mutatták az utat és lám, egy hatalmas őzlábgombamező tárult elénk.
Nagyra nőtt tönkökön katonásan álltak óriásira nyílt kalapjukban.
Nagyon megörültünk, hogy mégsem hiába jöttünk ennyit, és boldogan szedni kezdtük. Amerre elnéztünk mindenhol gomba mosolygott vissza ránk, így csak mentünk és szedtük kissé megrészegülve a látványtól. Voltak kisebbek - nagyobbak, öregebbek és fiatalabbak vegyesen, egész kis kolónia.
Mire feleszméltünk tele volt a kosár és egy szakadék szélén találtuk magunkat. Az eső is egyre jobban szemerkélt már, idővel is ki voltunk számolva, így hazafelé indultunk. Azaz csak indultunk volna, de nem igazán tudtuk merről jöttünk. Sebaj, gps elő, az majd kinavigál a sűrűből.

Itt megjegyezném, hogy a Merkúr, a kommunikáció, a közlekedés és gondolkodással analógiában lévő bolygó a napokban retrográddá váltott, mely időszak nem igazán kedvez a fentebb felsoroltaknak, ilyenkor afféle akadályozott energiája van. A minap előttünk történt egy közlekedési baleset, szívszorító látvány volt, amikor a hölgy meglátta az autóját kívülről és sírva fakadt. Mi sokkal szerencsésebben jártunk, csak eltévedtünk az erdőben.

Amikor korábban hallottam hasonló történetet csak legyintettem, ugyan már, hogyan lehet eltévedni hosszú órákra?! Hát bizony el lehet, gps ide vagy oda!
Nem túrista útvonalon voltunk, hanem benn az erdő közepén, így nagyon támpontja sem volt a gps-nek, csupán azt láttuk, hogy a szomszédos kisvároshoz közelebb vagyunk, mint az autónkhoz. Találtam egy erdészházat a navigáción, hurrá, irány arra!
Közben kerítést másztunk át, nem is egyszer, a vadászházat ugyan megtaláltuk, ám a kerítése túloldalán (ahol mi voltunk) mély szakadék húzódott sűrű bozótos mögött, így arra nem vállalkoztunk, haladtunk hát tovább a kerítés mentén, hátha kivisz a főútra.
Közel 3 óra és 10 km bolyongás után, ugyan árkon-bokron keresztül, de kivergődtünk a Pilis erdőből és szerencsére értünk jöttek, nem kellett újabb 10 km-t visszagyalogolni az autóhoz.

Ezalatt a túra alatt megéltem magasságokat és mélységeket, hisztériát és nevetést, rájöttem, milyen fontos, hogy megőrizzük a higgadtságunkat nehéz helyzetekben is. Fontos, hogy figyeljünk a belső hangra mely súgja merre haladjunk, illetve azért a fülünket se zárjuk ki teljesen, mert a főút felől érkező zaj is mutat egyfajta irányt.
Rájöttem mennyire fontos a bizalom a társunkban.
A hétköznapokban hagyod magad vezetni? Tudod milyen feladatokat kell saját kézben tartanod? Vagy minden irányítást kiadsz a kezedből? Ki felel a saját életedért? 

Egy jól működő párkapcsolat ezekre az alapokra épül. Bizalom a másikban, akár csukott szemmel is követni merjük, és ha felakadunk a kerítésen akkor segítséget kapunk Tőle. :)
Milyen támogatást adsz a társadnak? És Te mit kapsz Tőle?

Van olyan helyzet, ami meghaladja a belső erőnket, ilyenkor a Társuk kezébe nyújtjuk kezünket és átadjuk az iránytűt.
Amikor elfogy az erőd, túlhalad egy helyzet rajtad, kérsz segítséget? El tudod fogadni a feléd forduló kezet?

Nem lehet mindig csak egyfelé haladni, ha van bátorságunk hozzá, akkor ki lehet próbálni egy-egy leágazást, ami közelebb vihet a célhoz.
Van elég bátorságod kockázatot vállalni? Van hited, hogy sikerre tudod vinni?

Ha mindig a legkedvezőbb pillanatra várna, soha nem tudna továbbmenni, szüksége van egy kis őrültségre, hogy megtegye a következő lépést. (Paulo Coelho) 

 

Fontos információ:

Az erdőben talált gombákat mi mindig bevizsgáltatjuk!
Korábban a piacra vittük el, eddig azt hittem csak ott van lehetőség rá, hivatalos helyen, ám tegnap találtam a neten egy listát. A gomba szakellenőrök elérhetőségei vannak feltüntetve a lakosság számára, lakóhelyek szerinti bontásban. Nálunk egy nagyon kedves, segítőkész hölgy a helyi szakértő.

www.portal.nebih.gov.hu

Díjtalan szolgáltatás és ne feledd, hogy életet menthet!!!