Az alábbi cikkem 2021.év elején jelent meg a Fényszög magazinban.
A fenti kifejezésben számomra ott lebeg a határtalanság esszenciája.
A
nyomasztó felelősségeket magunk mögött hagyva csak lógatjuk a lábunkat a semmibe
és élvezzük a LÉT-ezést.
Időnként mindannyiunknak szükségünk van kilépni a hétköznapokból és ÉLNI a saját igényeink és törvényeink szerint.
Egyáltalán nem kell nagy dolgokra gondolni. Elég kimenni a természetbe, lekucorodni a fűbe és magunkba szívni az éltető napfényt, megölelni egy hatalmas, égbenyúló fa törzsét, lógatni a lábunkat a víz felett, eggyé válni vele és egy jót úszni. Élvezni az eső simogatását a bőrünkön, hagyni, hogy a szél belekapjon a hajunkba és jól összekócolja.
Minden évszakban megtalálható az őselemek energetizáló ereje, mely kivétel nélkül mindenki rendelkezésére áll.
A szabadságot főként akkor tudjuk értékelni, amikor megtapasztaltuk a korlátokat, a bezártságot.
Az, hogy ez kinek mit jelent pontosan, egyénfüggő. Az egyén saját élettapasztalatai hordozzák a válaszokat, nem lehet egységes sablon húzni senkire.
Sokszor az ellenpólus hordozza a tanítást, mely állítás majdnem mindenre igaz, ami körülvesz minket.
(fény / sötétség, szeretet / gyűlölet, jólét / szegénység stb.…
Szabadnak lenni minden korszakban felbecsülhetetlen értékkel bírt, és nincsen ez másként manapság sem.
Azonban, mégis, ha jobban belegondolunk, valahol az egész élet a korlátozásokról szól.
Visszagondolva gyermekkori emlékeinkre, legtöbben a jó dolgokra emlékezünk. Talán mégsem meglepő, hogy a legelső szó, amit hall a legtöbb gyermek, az a tiltás, a nem szabad. Tapasztalatlanságukból adódóan még sok veszélyforrás leselkedik rájuk. Később lázadó kamaszként ismét megannyi korlátba botlanak, szintén a szülői féltés, óvás, ami elsődleges szerepet játszik. Ugyan a kamasz még nem felnőtt, ám nagyon fontos, hogy engedjük tapasztalni, tanulni, kibontakozni, nem tarthatjuk őket örökké burokban. Talán így nagyobb az esélyünk kivédeni azt a lázadó energiát, ami ebben az időszakban a zsigereikből tör fel.
Felnőttként már élhetnénk szabadon, saját törvényeink szerint, legalábbis gyermekkorban ezt a részét láttuk, erre vágytunk. Saját döntéseket hozni, önállónak lenni és legfőképp szabadnak.
Immár felnőttként megtapasztalva a másik oldalt is, látom, hogyan korlátoz az idő, a munka, az anyagiak, és egyéb kötelességek, tágabb körben pedig a társadalmi szabályok és elvárások.
Az természetes, hogy egy közösségben korlátokat és szabályokat kell hozni és persze betartani, de azt ki mondja meg mi az ésszerű, ami mindenki számára megfelelő?
Egyáltalán van olyan?
Ugyan már, hogyan is lehetne, amikor mindannyian annyira különbözőek vagyunk?
Ha csak az asztrológiából indulunk ki, tudjuk, hogy 12 féle személyiségjegy létezik. Mindegyik más – más területen szeretne érvényesülni. Kinek ez a fontos, kinek amaz.
Alkalmazkodással, csapatmunkával és együttműködéssel hosszútávon fenntartható a béke és harmónia egy közösségben. Erre pedig mindenki képes, ha akar….
Lefordítva ezt az analógiát, ugyanez zajlik a bensőnkben is. 12 eltérő személyiség akar érvényesülni, szövetséget kötni és megbékélni egymással. Afféle skizofrén állapotra hajaz sokszor, ha külső szemlélőként tekintünk rá. A megfejtéshez segítségül kapjuk az önismeret megannyi formáját, mely ebbe a rengeteg sötét erdőbe kalauzol be, csendre int és segít rendezni a káoszt.
A leginkább közösségi jegyhez az állatöv 11. jegyét, a levegő elemű és szilárd minőségű Vízöntőt társítjuk. Szimbóluma két hullámvonal, illetve egy nő, aki korsót tart a kezében és vizet önt belőle. Korábban, laikusként azt hittem, hogy ez a jegy a víz elemhez, az érzelmekhez tartozik, hiszen a nevében és szimbólumában is ezt hordozza. Amikor megismertem az elemek és minőségek láncolatát és értelmezését, megmosolyogtatott ez a tévedésem. A víz itt az intuíciót, az ösztönös tudást jelképezi melyet fentről ömlik le az emberek közé, lehozza ezt a bölcsességet és megosztja velük.
(görög mitológia – Prométheusz, aki az Istenek tüzét, a tudást hozta el az embereknek)
Ennek az állatövi jegynek nem sok köze van az érzelmekhez, azt mondhatom inkább egy bizonyos érzelmi hűvösség lengi körül. Légiességével ugyan megborzolja a felszínét, másszor felkorbácsolja és hullámokat szít. Kiemelkedő optimizmusával és bohóságával viszont könnyeket tud felszárítani.
Jómagam is a Vízöntő napjegyűek táborát erősítem, az érzelmek mégis fontos szerepet játszanak az életemben. Ezt nem tudtam hova tenni, majd a saját horoszkóp képletem megismerve kitisztult a kép. Az ész és a szív csatájához elég egy domináns víz hangsúly a képletben. A fej tudja, a szív érzi, olykor egymásnak teljesen ellentétes dolgokat feltárva. Izgalmas páros.
Egy Vízöntő mellett nem lehet unatkozni. Uralkodó bolygói az Uránusz és (korábban) a Szaturnusz mely kissé ellentmondó egymásnak, ám rögtön bevillan a Tarot kártya Bolond lapja, mely analógiába hozható e jeggyel. Olykor nem is lehet eldönteni mi kavarog egy hangsúlyos Vízöntő jegyű egyén fejében. A bolondozás, netán egy spontán új ötlet, esetleg komoly dolgok avagy több dolog kombinálva. Vékony a mezsgye a bolond és a mester között.
Több, számomra kedves prominens Vízöntő egyéneket ismerek. Kedvelt társasági emberek, kitűnő tanácsadók és bölcs jellemek. Lételemük a szabadság, az újítás, fontosnak tartják a közösség érdekeit, demokratikusak és igazán eredetik.
Árnyoldalaik természetesen Nekik is vannak, amikor túlságosan fejben élnek és kizárják az érzelmeket, valójában tartanak tőle. Na és a lázadás, a türelmetlenség, függetlenség és a fanatizmus sem elhanyagolhatók.
Emlékszem még egész fiatal koromban, egyszer nem engedtek el szabadságra a munkahelyemről. Teljesen felháborodtam és rácsaptam az ajtót a főnökömre, ráadásul másnap nem is mentem be dolgozni, a miheztartás végett. Az állásom szerencsére megmaradt, de nem vagyok büszke rá, hogy ennyire elveszítettem a kontrollt. Ebből az esetből is látszik, hogy a szabadság lekorlátozása nem erőssége ennek a jegynek.
A Vízöntő jegyét a horoszkópban a 11. házhoz rendeljük hozzá. Ide tartoznak a vágyak, ötletek, barátok, a szabadságunk és önállóságunk.
Jelszava: Szabadság, egyenlőség, testvériség!
Szabadságharcok, forradalmak dúltak, dúlnak napjainkban is, egyszerűen és érthetően mi emberek nem bírjuk a hosszútávú elnyomást.
Azt gondoltuk a 21. század más lesz, könnyebb, szabadabb és háborútól mentes.
Sajnos tévedtünk, ebben is.
A Vízöntő korszakában élünk, összefogással, közös erővel és hittel csodák születhetnek!
Elég, ha magadért teszed, sose feledd, sok kicsi – sokra megy!