Mára megtanultam és megtapasztaltam, hogy szembe kell néznünk a félelmeinkkel, jól grabancon ragadni, ugyanis ekkor tudjuk legyőzni őket.
Ezt most olyan alkalomnak érzem amikor szükség lehet rá/m, mert ezáltal másoknak is segíteni tudok. Önbizalmat, fényt adhatok és talán így másnak is sikerülhet megtalálni a jó utat az elágazások útvesztőjében.
Minden örömével és szomorúságával így szép, és így jó, pont ez a fejlődésünk kulcsa.
Nagyon klassz és csodálatos érzés megtapasztalni a békét, ám csak akkor lehet benne részünk, ha előtte megéltük a háborút. Ez a külvilágban és a belső világunkban ugyanúgy megtörténhet, hasonló érzéseket hozhat fel bennünk. Természetesen az elsődleges cél a belső megtapasztalás lenne, a külvilág csak eszköz, egy tükör, hogy észrevegyük a bensőnket, az igazi önvalónkat.
Ja és ezt se feledjük el: poláris világban élünk!
Olykor elég egy mondatnak elhangoznia rossz helyen - rossz időben (vagy éppen jó helyen-jóidőben? ezt mindenki vélje saját elgondolása szerint) és máris elindul valami új feladatunk.
Na ez azért nem minden esetben abban a szent minutumban történik.
Meglehet, hogy nagyon hosszú időbe, akár évekbe is beletelhet mire rájövünk, hogy bennünk van a probléma, amit fel kell oldani, felkapcsolni a lámpát a sötétségben.
(Igen, pontosan a fejünkben lévő sötétségre gondolok)
Nos, ha kapcsolót már megtaláltuk, azaz tudatosítottuk a tényt, hogy feladatunk van, akkor most keressük meg a kulcsot. Ennek a segítségével végre kiengedhetjük a ládából a szörnyet, démont kinek miként tetszik. (akit egyébként mi teremtettünk és temettünk el tudatunk mélyére)
Ez a felszabadulás óriási megkönnyebbülést hozhat, csak engedjük meg, hogy átjárja testünk minden szegletét ez a fény, és megtisztulás. Vegyük észre a nagy eufóriában, hogy ezáltal kinyílt egy új ajtó, egy új lehetőség számunkra, azonban, hogy élünk e vele és belépünk e rajta, már egyéni döntésünk.
Pár évvel korábban egészen mással voltam elfoglalva a mindennapjaimban. Nagyon szerettem a munkámat, a munkahelyemet, amit magamnak teremtettem meg. Sokat tanultam és megdolgoztam érte, hogy megbecsült és jó szakember legyek.
Igazi feltöltődés volt számomra emberek között lenni, eszmecserét folytatni, olykor mélyebb dolgokat be/meglátni és munkám végén a Vendégem szemében látni a ragyogást, az önbizalmat amihez én is hozzájárulhattam.
Egyébként manapság is valami hasonlót csinálok, a különbség csupán, hogy az önbizalmat nem külsőség adja, hanem belülről fakad. Valóságos és sokkal tartósabb, mint a műszempilla.
Akkoriban egyre több lett a munkám, sokat dolgoztam, így értelemszerűen egyre kevesebb időt töltöttem a családommal. Ez lelkiismeret-furdalással töltött el, különösen azután, hogy később asztrológiai tanulmányaim során megismertem a gyermekem születési horoszkópját. Egyértelműen kiolvasható volt belőle, milyen fontos számára a jelenlétem, az általánosnál nagyobb szüksége van rám a mindennapjaiban.
Az óvodába is nagyon nehéz volt a beszoktatás, az elengedés. Majd ahogyan az lenni szokott sokat betegeskedett. Ez már akkor egy jelzés volt felém, ám mivel mindig át tudtam szervezni a dolgaimat, hogy Vele lehessek, nem vettem a lapot, még nem kapcsolt fel a lámpa a fejemben.
Később bevezettek egy szigorítást a munkámmal kapcsolatban, azonban még ezt az akadályt is ki tudtam kerülni. Itt már kicsit kezdett derengeni valami számomra, de az egom még mindig erősebb volt.
A végső csapást ahogy ez lenni szokott, a legközelebb álló ember, a Szerelmem mérte rám.
Mivel a munkában én voltam időben kötöttebb, így a sajátjában többnyire hozzám alkalmazkodott a kisfiúnkra való tekintettel, ami egy idő után tarthatatlan lett és ultimátumot adott.
Ez akkor nagyon fájt, de így utólag visszanézve és a feladott leckét már majdnem kipipálva belátom, igaza volt, bár azért tegyük hozzá, mindig lehet találni kompromisszumos megoldásokat.
Ott akkor, azzal a kijelentésével aktivált egy korábban rögzült programomat, amiről persze sejtésem sem volt.
Nagyon nehezen hoztam döntést, próbálkoztam más módon, végül beláttam, hogy nekem kell lépnem és bezártam az üzletem, lezártam mindent ami hozzá kapcsolódott.
Itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy akkor már egy másik ajtó nyitva állt előttem, ám a küszöbön megrekedtem, még nem mertem átlépni rajta.
A szalon bezárása után az önbecsülésem zuhanórepülésre váltott és pillanatok alatt nagyon mélyen becsapódott. Persze ezt akkor még nem láttam csak éreztem, valami cefetül romboló energiát. Mindennel és mindenkivel problémám lett és egyáltalán nem éreztem jól magam a bőrömben, elvesztettem a stabilitásomat.
Akkor már tanultam az asztrológiát, bátran mondhatom az egyetlen kapaszkodó volt számomra abban az időben. Olyan mélyen voltam és még csak észre sem vettem. Ez 2 évvel ezelőtt történt, úgy érzem már elértem a felszínre a gödör aljából.
Ez a bejegyzés azért született, mert a Szerelmem által akkoriban elhangzott mondat pont tegnap este villant be, és hirtelen rájöttem a feladott lecke miértjére. Sokáig Őt hibáztattam magamban, pedig csak előhozott egy régi sérülést bennem, ami akkor annyira padlóra küldött. Tehát valójában segített nekem, általa tudtam ezt magamból kidolgozni, ezért (is) végtelenül hálás vagyok Neki! <3
A Germán Új Medicina nagyon jól megfogalmazza, miszerint egy korábban a tudatalattiban rögzült probléma miatt ilyenkor sínre kerülünk, azaz aktiválódik egy múltbéli eseményt.
Képzeljünk el egy vonatot, ahogyan fut a szabályos sínpályán, nem tud letérni akkor sem ha szembe jön vele a másik vonat, kizárólag akkor ha átkapcsolják a váltót.
Ám jelen esetben a váltó a mi kezünkben van, rajtunk múlik hány felesleges kilométert robogunk, közben milyen sérüléseket szenvedünk el és nem utolsó sorban ezalatt mennyi időnket pazarolunk el..
Sosem tudhatjuk pontosan mi lakozik a mélyben, a tudatalattinkban, ám olyan hatalom rejlik ott, amiről álmodni sem mernénk. Illetve pont hogy de, mert nagyon sokszor az álmunkon keresztül küld üzenetet számunkra!
Most van itt van a legfőbb ideje, hogy önmagad mélyére nézz és egy nagyot lomtalaníts, hidd el valódi felszabadulás lesz.
Azt ajánlom óvatosan, apró lépésekkel kezd el, mert a tudatalatti egy feneketlen mélység, ám megannyi csodálatos dolog rejlik benne eltemetve, ami csak arra vár hogy felfedezd és felhozd a fényre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.