Kisfiam születésnapja hajnalán megrohamoztak a múlt emlékei, érzései az elmúlt hét közös évből.
Oh mennyi mindent másként csinálnék mai fejjel.
Minden bánatot, könnycseppet letörölnék a gyönyörűséges kis puha arcocskájáról.
Elsőszülött gyereknek lenni nem könnyű, rajtuk gyakoroljuk a szülővé válást. Mindenkitől tanácsok ezrei záporoznak felénk. Ahány ember, annyiféle ötlet, nevelési, etetési, altatási tipp, na és persze az elvek.
A könyvekről nem is beszélve! Végiglapozzuk, csóváljuk a fejünket,tényleg így kellene?!
Többségével nem értünk teljesen egyet, de hát ezt mondták, így van leírva, ez a tuti, akkor nincs mese, így kell csinálni.... Majd kis idő elteltével rájövünk magunktól is, hogy ami a másiknál bevált, az nekünk nem feltétlen, sőt!
Rádöbbenünk, ha ösztöneinkre figyelünk és azt követjük, akkor lecsillapodik és megnyugszik minden körülöttünk. Elsősorban mi magunk, majd a gyermekünk és végül a környezetünk is.
Basszus, hát nem így kellett volna, ezt kellett volna csinálni a kezdetektől?!
Igen, végre ráeszméltünk! Ám amíg kifelé irányítjuk figyelmünket és azonnali válaszreakciókat várunk, elfelejtjük az igazi mélyről jövő, mondhatjuk úgy is, elfojtott ösztöneinket. (ez természetesen nem csak a gyermekneveléssel kapcsolatban igaz, az önnevelésre is abszolút érvényes)
Őseink még nem olvastak könyveket mindenféle tuti bevált dolgokról, Ők a maguk egyszerűségében meghallották ösztöneik hangját és azt követték, eszükbe sem jutott elfojtani. (A természetben élő népeknél, ez ugyanígy zajlik a mai napig. Nem bonyolítják túl az életüket, összhangban élnek a természettel, önmagukkal, gyermekeikkel és a környezetükkel.)
Szavak nélkül megértették mire vágyik a gyermekük.
Nem egyébre, mint manapság. Közelségre és szeretetre. Nem a hiperszuper, mindenféle csilingelő játékokra és a város zajára. Nem!!Vágyik az édesanyjára, ölelésre, tápláló anyai mellre, biztonságra, harmóniára és állandó szeretetre és a bennük való hitre.
Igen, ilyen egyszerű a recept!
Büntetéssel, vasszigorral és bántalmazással (verbális és fizikai) nem megyünk semmire, pontosabban jóra biztosan nem.
Olyan sérülékeny a kis lelkük, olyan ártatlanok, olyan sokára gyógyulnak be a lelki sebeik, ha egyáltalán be tudnak....
Nincsen két egyforma gyermek, még egy családon belül sem, még az ikrek között sem.
Mindannyian egyediek vagyunk, megismételhetetlenek, különböző igényekkel. Ebből a szempontból nézve, hogyan is mondhatnánk tuti bevált receptet egy tanácstalan és kétségbeesett édesanyának?
Igen, én is olvastam a Suttogó című könyvet. Erősen csodálkoztam rajta, próbáltam 1-2 javasolt dolgot betartani, de így utólag visszagondolva inkább ártott, mint hasznunkra vált volna. Hamarosan a sarokba vágtam a könyvet és a saját szabályainkat kezdtem követni, függetlenül attól ki mit gondol és javasol.
Nyilván csinálhattam volna sokkal - sokkal jobban is, ám úgy gondolom, hogy sosem késő felismerni a hibáinkat és javítani, jobbítani. (önmagunkon is)
Az asztrológiai tanulmányaim ebben a témakörben is nagyon sokat segítettek. Utat mutatott önmagamhoz és ajtót nyitott a kisfiam lelkéhez. Ösztöneim nem hagytak cserben, jó irányba tereltek, ezt láttam kisfiam radix horoszkópját megismerve és ezt a hétköznapokban is bebizonyosodni látom.
Ha lehetne receptre írnám minden szülőnek gyermeke születési horoszkópjának elemzését.
Annyi, de annyi mindent megmutat a kis emberhez.
Nekik (is) megannyi tanulnivalót kínál az élet, ám mindezt megkönnyíthetjük, ha tudjuk mi lakozik a kis lelke mélyén, mire vágyik, milyen közegben, érzelmi-lelki biztonságban érzi jól magát, mi az érdeklődési köre, mit vár el az édesanyjától, és az édesapjától, merre érdemes terelgetnünk.
stb ezt hosszan lehetne sorolni...
Ne a saját mintánkra akarjuk formálni Őket, hiszen azért születtek erre a világra, hogy önmagukat valósítsák meg, nem a szülők elmaradt vágyait!
Nyújtsunk Nekik támogatást, ismerjük meg az egyediségüket és ezt erősítsük bennük.
Egy jobb világ, egy gyógyult Föld és emberiség érdekében, mert a jövő bennük lakozik!
