Városban nőttem fel, ám gyerekként imádtam falun lenni nyaranta a rokonoknál, meghatározó élmény volt számomra. Jó érzés látni, hogy az alma nem esik messze a fájától.
Szerencsére még akad olyan hely ahol az emberek mosolyognak a másikra, köszöntik egymást, és még néhány jó szó is gazdát cserél.
Ahol a gyerekek vidáman játszhatnak egymással az utcán és a környező réteken, mezőkön. Eszükbe sem jut a tv és az xbox. Gondtalanul biciklizhetnek és szaladgálhatnak, mert az utcában odafigyelnek rájuk az autóval közlekedők. A szomszéd gyerekek ismerik egymást, együtt bandáznak, hol itt - hol ott. Ismerik az állatokat, gondozzák, simogatják őket, nem kell állatkertbe menni, ahhoz hogy tudják milyen egy kecske. Frissen fejt tejet ihatnak, ami garantáltan tejből van és csupa egészség.
Mezítláb futkároznak a mezőkön, üvegszilánktól és rágógumitól mentes mezei virágok között.
Annyira más ez az élet, mintha egy meséből olvasnám....
A kert végében nem a szomszéd ablakát, hanem az erdőt látod, érzed hívogató illatát, magadba szívod az erejét, a friss levegőt, a madárcsicsergést.
A hely ahol nem sietsz, ahol megállhatsz és átadhatod magad az élménynek. Hazaviheted emlékül a rohanó hétköznapjaidba.
Mint (nem is olyan régen), amikor a világunk nem volt ilyen felgyorsult, stresszes és materialista.
Neked milyen tapasztalataid vannak a vidéki falvakkal?
Készítettél már bakancslistát?
Mi van szíved mélyére eltemetve, hol élnéd le az életed?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.