Uránusz a Mátrában :)

Mátra alján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
tőle tudom ezt a mesét….
(Fazekas Anna – Öreg néne őzikéje)       

Gyermekkorom kedvenc meséje volt, ez a kedves kis versike.
A napokban nagyon elvágytam a természetbe, az erdőbe, fák és magas hegyek ölelésébe, a csendbe.
Csodálatos helyre leltem a Mátrában az erdő kellős közepén. Pontosan ez az idilli kép élt a fejemben már kisgyermekként is a fenti versikét hallgatva.
Érkezésünk nem volt zökkenőmentes, ám ez nem szokatlan számomra, idővel belerázódik az ember.
Nem csalódtam a Rudolf tanyában, olyan amilyennek elképzeltem, gyönyörű környezet, csend, nyugalom, a levegő olyan tiszta és friss, szinte harapni lehet. Jó hangulatú kis ház, kedves vendéglátók, mi kell ennél több?! Nagyon vártuk az estét, begyújtani a kandallót, a tűzifa ropogását, és a szarvasok nászindulóját hallgatni…
Idilli kép, ugye?!

Mostanában az Uránusz bolygó hatásait mindannyian érezzük. Hirtelen események, fennforgások, lázadások, feszültségek, labilitás anyagi téren, ugyanakkor az újítások, a különcség, a rálátás is analógiába hozható vele.
Nálam különösen erőteljesen működik, a vízöntő napjegyem uralkodó bolygója, Jupiterrel karöltve állnak, jó egy év múlva aktiválódnak is, ráadásul most tranzitja a radix IC-men randalírozik.
Yupppijéé!
Amikor tudatosan állunk hozzá akkor nem lephetnek meg az események, csupán engedjünk Neki és kapcsoljunk át, legyünk cimboraságban és fogadjuk el amit kínál!

A Fényszög magazin most megjelent 5. számában bővebben írtam a hatásairól és könnyebb megélhetőségéről.

No de térjünk vissza a Mátrába…
A szomszéd épületben egy nagyobb társaság szállt meg. Amikor tőlünk érdeklődtek, hogy a legénybúcsúra érkeztünk e, ezt először tréfának véltük. Ám hamar előkerült két hatalmas hangfal is, ekkor már sejtettük, hogy nem vicceltek.

Az élet mindig több lehetőséget tesz elénk, de kettőt minimum. A választás lehetősége, a dolgok megélése, az életöröm, a pozitív hozzáállás mind rajtunk múlik.

Túlfeszülsz vagy átváltasz egy másik aspektusba?
Megérted a másik szemszögéből is a dolgokat?
Mennyire domináns az önérvényesítésed?
Tudatában vagy annak, hogy a boldogságod csak rajtad múlik?
Amikor zavar a másik jókedve, hova száműzöd a sajátod?
Elgondolkozol mire akarja felhívni a figyelmet az eléd került új helyzet? 
Mihez kezdesz egy váratlan eseménnyel?
Mennyire tudsz elengedni?

Mindenki maga dönti el, hogy melyik utat választja. És ha csak hagyja magát sodorni az események által, az is egyfajta döntés.
(Fiala Borcsa)

1. verzió - A szomszédunk ezt választotta

Puffogni magunkban, tűrni egy ideig, pattanásig feszült idegekkel. Majd amikor szakad a cérna és elég tüzes a hangulat, kiküldjük a párunkat, mert hát mégiscsak Ő a férfi, tegyen rendet odakinn. 
Megmosolyogtuk amikor visszakullogott a házba, kissé meg is sajnáltuk.
Kis idő elteltével már az asszony is felbátorodott és odajött hozzánk. A pálinkát nem fogadta el, úgy ahogy a társaságunkat is elutasította, sőt nyomatékosan megkért, hogy halkuljunk el.
Ezután már erősen sajnáltuk a párját.

Nem barátkoztak, még délelőtt sem jöttek elő, egészen addig, amíg be nem pakoltunk az induláshoz.
Összegzés:
Mi jól éreztük magunkat, Ők biztosan nem.

2. verzió – Amit mi választottunk, avagy feldobta az élet a másik lehetőséget

Az első döbbenettől magunkhoz térvén, nyugtáztuk, hogy ez van, ha a szarvasbőgést akarunk hallani, akkor lejjebb kell sétálni az erdőbe, hogy őket halljuk, ne a zenét. (ami egyébként nem is volt rossz, jó a srácok ízlése) Nekem felcsillant a szemem, mindig is vágytam éjszakai erdei bóklászásra, nem is kellett messzire menni és a hangfalak dübörgését elnyelte az éjszaka csendje.
Visszatérve a sétából meghívást kaptunk a legénybúcsúra, ételre, italra. Tisztára, mint a mesékben.
A lobogó tűz világított a sötétben, felette rotyogott a marhapörkölt, ínycsiklandozó illata messzire szállt az éjszakában.
A családom pasi tagjai (párom és kisfiam) rögtön kaptak az alkalmon, így ott maradtunk, beszélgetésbe elegyedtünk. Belegondolva nagyon vicces, hogy én is részt vettem egy legénybúcsún.
Hamar kiderült, hogy egy klassz társaságba csöppentünk. Többek között elmesélték, hogy idén májusról kellett elhalasztani az esküvőt és így a legénybúcsút is a Covid miatt.
Ezt meghallva amolyan részvét érzés futott át rajtam, majd rögtön egy jó érzés is hatalmába kerített, amikor ráeszméltem, átkapcsoltunk egy másik perspektívába, amikor elfogadtuk az újonnan kialakult helyzetet.
Bevallom, az események utólagos tudatában szégyelltem is volna magam, ha mi is cirkuszt csinálunk velük, mint tették azt a szomszéd apartmanból.

Mindig van választási lehetőségünk, a kérdés csupán az, hogy élünk e vele vagy ragaszkodunk a saját, rendíthetetlen elképzelésünkhöz?

Bika Uránuszra!