Ess eső, ess, hullj rá az arcomra...

Szeretem az eső hangját.

Szimbólumok nyelvén

Alábbi írásom 2020 novemberében jelent meg a Fényszög magazinban: 

 Létezik egy olyan rendszer, melynek nyelve nem mindenki számára érthető.A sokatmondó, beszédes képi világról beszélek, mely a beavatottak előtt nyílik meg. 

Nem kell érte hetedhét országon – világon átnyargalni, nem is kell az üveghegyen túlra vándorolni. Illetve néha mégis el kell indulni, mivel sokan nem tudják még, hogy ugyanúgy megtalálható a mindennapjainkban, szavainkban, meséinkben, életünk mozzanataiban és önmagunkban. Egy titokzatos kifejezésmód, melyet bárki elsajátíthat, ha egy kicsit elmélyül akár Carl Gustav Jung szemléleteiben. Nevezhetjük szimbólumoknak, jelképrendszernek, kódnak, kulcsnak, mintának, stigmának..stb

Lelkünk is a szimbólumok rendszerét használja, általa fejezi ki magát, a testünkkel üzen.
Könnyekkel jelez, amikor boldogság vagy szomorúság árad belőle, betegséggel, amikor segítségért kiált. Milliónyi inger hömpölyög át testünkön, mind egy - egy aprócska üzenet odabentről. Természetesen nem kell minden egyes jelzést részletekbe menően kielemezni, ám kis odafigyeléssel megismerhetjük a fontosabb figyelmeztetéseket és elébe mehetünk a későbbi problémáknak.
A természetgyógyászat és mellette több más gyógyító technika beszéli a lélek nyelvét, és a betegségek szimbolikus rendszerén keresztül gyógyítja a test-lélek-szellem hármasát. Feltérképezi mi rejlik a betegség mögött, és nem csupán tüneti kezelést alkalmaz, a hagyományos gyógyászatra jellemzően.

Az asztrológia a születési dátum alapján csillagászati szimbólumrendszerbe foglalja az aktuális égi állásokat. A képzett asztrológus ezt a szimbólumnyelvet fordítja le és alakítja át hétköznapi, mindenki számára érthető formába. Ezáltal nagyon sok információval tud szolgálni a kérdező önmagával és az életével kapcsolatban felmerülő kérdéseiben, elakadásaiban.

A művészi alkotásoknak is van egy sajátos nyelvezete. Tény, hogy egy-egy műremeket mindenki a saját szűrőjén keresztül vizsgál, így adódhat annyiféle mondanivalója pl. egy festménynek, költeménynek, szobornak stb.  A művész könnyedén elkalauzol a képzelet világába, ahol adott mű témája a fő iránymutató.

A zene egy fantasztikus művészi ágazat, amit szinte mindenki megért kortól és nemtől függetlenül.
Az egyén kedvelt zenei stílusa sokat elárul magáról a személyről. Van egy nagyon kedves hölgy ismerősöm, aki kissé zárkózott, ám amikor énekelni kezd, az szavakba nem önthető. Ilyenkor egy pillantás erejéig engedi láttatni a csodálatos lelkét.
„Mindenik embernek a lelkében egy dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a másik énekét is szépnek.”
Ez a gyönyörű Babits Mihály idézet is erről mesél.

Apropó mesék. Na de nem akármilyen! A nemrég Hungarikumnak nyilvánított Magyar népmesék varázsvilága tele van szimbólumokkal. Nem véletlen alkalmazzák napjainkban felnőtteknél is terápiás foglalkozásokban. A magyar nyelv annyira csodálatosan megeleveníti a lélek rejtett nyelvezetét.

/Szitakötő a lótuszon/

 

 A tetoválás is egyfajta szimbólum. Tudatos vagy éppen tudatalatti ösztönöket fejez ki testünk felszínén. (amint kint, úgy bent) Szerencsés esetben a viselője személyét tükrözi, és nem az éppen aktuális divathullám meglovaglása okán született. 

A minap felfigyeltem egy beszélgetésre egy 17 éves nagykamasz és a szülők között. Tetoválásról esett hangosabb szóváltás, amit Apuka ellenzett, elsősorban a fiatal életkort figyelembe véve. A kamaszban viszont ott lüktet a lázadás perzselő ereje, mely korábban is égette Őt belülről és alkalmanként utat kellett engednie neki. Tudjátok, mint amikor a nagy lángon lobogó, vízzel teli lábasra fedőt teszünk, az meg csak fortyog a fedő alatt időnként megremegve, zörögve, dühödt energiákkal tör felfelé.

 

 Amikor megtiltunk valamit miért az ellenkezőjét váltjuk ki a másikból?
Vajon jelen helyzetben csak egy (túl) fiatalkori fellángolásról van szó?
Lázad valami ellen és ezt akarja kifejezni?
Elgondolkozunk rajta milyen hiányenergia léphetett fel?
A mélyebb jelentést miért hagyja figyelmen kívül a szülő?
Mi lenne a mindkét fél számára elfogadható megoldása ennek a helyzetnek?
Megannyi kérdés merül fel bennem…

Akaratunk, cselekvéseink és ösztöneink beindításához a tűz elem hajtóerejére van szükségünk. Horoszkópunkban a Mars bolygó képviseli az aktív, spontán cselekvő, ösztönös, olykor pedig lázadó és agresszív energiát. Itt is figyelembe vesszük a ház és jegyhelyzetét, mivel átszínezhetik az erőteljes megnyilvánulás jellegét. E bolygó az első, indító sarokház és a kardinális Kos jegy uralkodó bolygója. Szimbóluma egy tekintélyes fővel megáldott, csigavonalban csavart szarvú bárányféle, mely a mitológiában teremtőerővel és születéssel áll kapcsolatban. (Kos jegy a fejjel van analógiában)
Indító energia, nem véletlenül a rügyfakasztó, életenergiával csordultig telt tavasz időszakához rendeljük hozzá. 

 
Visszatérve a fent említett fiatalemberre, születési ábráját ismervén bizton tudom, hogy nem a tiltás lenne a megfelelő érv számára, ezt bizonyítja, hogy ifjú kora és a korábbi tilalmak ellenére több tetovált minta díszlik a testén.  
Horoszkópjában a kettes házcsúcson áll a Mars bolygója, nem kevés kihívást tartogató fényszögkapcsolatokkal. Itt föld jegyekkel vegyül a tüzes Mars fellobbanó ereje, ez makaccsá, önfejűvé teheti. Kitartóan tud küzdeni a saját igazáért, és fontos számára az önállóság, ám ebben az esetben utalhat arra, hogy, ha falakba ütközik, akkor kitartóan döngeti, amíg át nem töri. Gyönyörűen bemutatja az analógiát, ha elképzelünk egy mindenre elszánt bikát, aki az élete árán is tör előre. (a 2. házterületet a bika csillagjegyhez társítjuk)
Említettem a szülőknek, hogy kössék fel a nadrágjukat. Amennyiben valamit el akar érni nála, akkor az észérvekre hagyatkozhatnak, csakis finoman tálalva, a dolgok előnyét és hátrányát kielemezve, majd hagyni, hogy döntsön a józanész. A további részletekbe már nem bocsátkoznék bele.

Szó sincs arról, hogy ellenzem a tetoválást! Sőt! Gyönyörűek és nagyon is kifejezők, amennyiben a megfelelő motívum kerül az ember bőrére. Jómagam évek óta játszadoztam a gondolattal, mire megtaláltam azt a pontos szimbólumot, ami megszólított.  A fejemben nagyjából megvolt az elképzelés, ám sok idő telt el mire rászántam magam. Amikor tökéletesen kirajzolódott előttem a minta, abban a pillanatban szembejött velem a számomra megfelelő szakember. Egy gyönyörűséges lótusz került az alkaromra. Ez a növény a vízben él és a sötét mocsarakból tör fel a fény, az élet felé. Amikor eléri a felszínt szemet gyönyörködtető virágot nemz mindenki boldogságára. A tisztaságot, a spiritualitást jelképezi. Megmutatja, hogy a nehéz, reménytelen helyzetekből is van kiút, melyből békére lelhetünk.

A mai fiatalok sajnos nagyon elveszettek, legtöbbjüknek fogalmuk sincsen mit akarnak az élettől, csak kallódnak, sodródnak. Az évek folyamán még rengeteget változhat a személyiségük, valóban nem ilyenkor a legidőszerűbb egy életre meghatározó mintát a testükre varratni.
 Igen, tisztában vagyok vele, hogy már mindenféle technika rendelkezésre áll az eltávolításhoz, ám azt vallom, hogy valahol mégis megbélyegezzük magunkat. Egy szimbólumot lehet sok szűrőn keresztül vizsgálni, ám az a forrásán, a mélyről jövő kifejező erején mit sem változtat.