Neked az exkluzív, nekem az egyedi.
Neked a külső, nekem a belső.
Neked a racionalitás, nekem az érzelmek.
Neked a sértő szavak, nekem a higgadtság.
Neked az akarat, nekem a szívem.
Neked a Tiéd, nekem az enyém.
Neked a minden, nekem a semmi.
Neked a hamis, nekem az igaz.
Neked a táblázat, nekem az élet.
Neked a versengés, nekem a saját utam.
Neked csak eszköz, nekem a családom!
Neked elröppen, nekem sebhely marad.
Neked a spicli, nekem az őszinte.
Te megmondod, én a sajátomat élem.
Te a zaj, én a csend.
Te okos vagy, én csak hülye lehetek.
Te lenn vagy, én meg fenn.
Te hencegsz, bántasz, kapálózol, kiabálsz, én meg csak nézlek szánalommal telve.
Erre nincs szükségem, csendben végzem a dolgom, s nem dörgölök orrok alá.
Engem az élet és a szeretet kárpótol.
Téged mi? A pénz?
A slepped, akik érdekből nyalják a segged?
A habitusunk, az életünk, a stílusunk, a gondolkodásmódunk...minden.
Azt gondolod jól csinálod? S mindenkinek megmondhatod hogyan éljen?
Várjuk ki a végét, csak ennyit mondok, én nem mocskolódok.
M.N.
