Álmodtam egy világot magamnak..

"Álmodtam egy világot magamnak,
itt állok a kapui előtt.
Adj erőt, hogy be tudjak lépni,
van hitem a magas falak előtt..."

Énekli az Edda frontembere, Pataky Attila.
Gyermekkorom óta az egyik kedvenc számom.

Pataky Attila pár éve a spirituális életfelfogásáról is nyíltan vallott. A bökkenő csupán az, hogy a fent említett dalszöveg részlet egy igen régi számuk.Egész pontosan 1980-ból, az Edda kezdetétől. A legelső albumukon már jelen volt ez a szám is. Megírta/elénekelte, pedig akkoriban még a spirituális életszemlélet nem volt népszerű, sőt tabunak számított.Valószínűsítem még Ő sem sejtette honnan jött az ihlete.
(Az Edda dalszövegét ugyanis Pataky Attila írja)
Megálmodta, erőt gyűjtött, majd ledöntötte a tabukat és korlátokat máig töretlen sikerrel, pontosan 40. éve.

Adjuk át magunkat a refrén értelmezésének:

Álmodtam egy világot - vagyis képzeld el, engedd nyugodtan szabadon a fantáziád, gondolkodj képekben, rajzold le, írd le magadnak a vágyaid

Itt állok a kapui előtt - itt már továbbléphetsz a megvalósítás folyamatába, már csak a kulcsot kell elővenned, hogy megnyisd a kaput az újnak és beengedd az életedbe

Adj erőt hogy be tudjak lépni - a cselekvőerőd kissé leblokkolt, (mint mindannyiunkban amikor nagyot merünk álmodni és vacillálni kezdünk) Ilyenkor pihenj meg és gyűjtsd össze az erőd, ne forgácsold szét!

Van hitem a magas falak előtt - a falakat általában Te magad emeled, ezek a belső akadályok, blokkok, amiket le kell győzni, többnyire valamiféle cselekvéssel. El kell hinned magadról, hogy meg tudod tenni és valóban boldog lehetsz!

Hányszor kerülünk hasonló helyzetbe az életünk folyamán?!
(Jómagam megéltem már néhány ilyen esetet.)
A lelkünk mélyéből megszületett álmainkat megtorpedózza az egónk.

Megérdemlem én ezt?
Ezt nem merem elhinni!
Biztos hogy ez a helyes lépés?
Mit fognak szólni hozzá mások?
Mi van ha rosszul döntök?
Stb

Számodra is ismerős gondolatok?

Döntéseinkért vállalnunk kell a felelősséget és persze a kockázat lehetőségét is. Aki mer az nyer alapon. (persze az észszerű keretek között maradva)

Amikor ilyen helyzetben vagy, állj meg egy pillanatra (vagy kettőre) és csendesedj le, figyelj mélyen befelé de maradj türelmes! Egyszer csak meg fogod hallani a belső hangot, azt amire biztonsággal hagyatkozhatsz mert meg fogja súgni Neked a helyes lépést. Amikor ez történik, ha meghallottad akkor végtelen nyugalmat érezhetsz. Érzed a támogatást, az útmutatást és az ősbizalom erejét.
Ha ezt tapasztalod akkor léphetsz a megjelölt útra. Igen akkor is ha elsőre túl nagy falatnak tűnik.
Annyit kapunk amivel elbírunk, amivel meg tudunk küzdeni.
Ez erőt adhat ahhoz, hogy le tudjuk győzni a falakat legyen bármilyen magas.
Az eszköz már a Te kezedben van. Dönthetsz úgy, hogy átmászod, ledöntöd, vagy esetleg a hosszabb utat választod és körbejárod.

A lényeg a tapasztalatszerzés, ami Rád vár a megtett úton. A cél már csak a hab tortán, utána úgyis kijelölsz egy másikat, amiért érdemes lesz újra elindulni.

Kis lépésekkel haladunk valami nagy EGÉSZ felé...