Hogyan teremtünk/mit teremtünk?

Sokat vagyok ébren éjjelente. Mosdóba járok és ha már felkelek megiszok egy pohár vizet is.
Nem szoktam lámpát kapcsolni, rutinosan veszem az útirányokat.
(akárcsak gyerekkoromban, amikor alvajártam. A probléma akkor volt, ha nem otthon aludtam, mert bizony néha eltévesztettem a mosdóajtót az automatikus otthoni irányrögzülés miatt :))

Szóval simán megtalálom a vizeskancsót is és kitapogatom a pohárral együtt és fülelem mennyit önthetek a pohárba.
(Egyébként jó móka, mert amikor a szemünkre nem hagyatkozhatunk, felerősödnek a többi érzékszerveink)

Ilyenkor, majdnem minden alkalommal eszembe jut, hogy mi van, ha véletlenül megiszom egy bogarat, mert éppen belemászott a poharamba csak nem vettem észre a sötétben?! Ez nem lenne túlságosan ínyemre. Eddig persze nem tapasztaltam effélét. (gondolom észre vettem volna)
A tavaszias időjárásnak köszönhetően feléledtek a hangyák és ilyenkor, bizonyára tévedésből ( vagy az éhségtől elvakultan) néha szoktak látogatást tenni a konyhánkban.


Ma éjjel a párásítót kellett bekapcsolnom, így ahhoz kapcsoltam némi fényt, nehogy túltöltsem és a megfelelő illóolajat vegyem elő kisfiamnak a nátha miatt.
A villanyt nem véletlenül kapcsoltam fel, a belső hang mindig jókor súg.
(tudjuk, hogy nincsenek véletlenek)
Egy elkóborolt pókocska éppen a vizeskancsót vizsgálgatta amikor önteni akartam belőle.
Irtózom a pókoktól, így majdnem a kancsóval együtt tanult meg repülni.
Ezek után megnyugtatóan ittam meg a pohár vizemet és valószínű (egy ideig biztosan) lámpavilág mellett fogom továbbra is.

Ilyen egyszerűen működik a teremtés. A gondolatainknak nagy erejük van, legyünk hát optimisták és teremtsük meg a boldogságunk!

Legközelebb megpróbálom a gondolataimat valami pozitív dolog felé terelgetni. :)