Én benned, Te bennem...

Téged is mélyen érintenek a környezeted rezgései?
Úgy érzed a másik energiája, érzései bekúsznak a bőröd alá?
A gondolataidba látnak, vagy éppenséggel Te látsz bele a másik fejébe?
Napokig kattogsz utána?
Tested minden porcikája irányíthatatlanul remegni kezd?
Sokszor esel illúziók fogságába?
Néha távol vagy a saját realitásodtól? 

Egy szó többet mond minden logikai magyarázatnál: empata

*Empatának lenni annyit jelent, hogy befolyásol téged mások érzelmi állapota és energiája, és egy alapvető képességed van arra, hogy intuitív módon megértsd és érezd másik ember érzelmeit és gondolatait. Az empaták nincsenek tudatában annak, hogy milyen képességgel rendelkeznek.

Milyen érzés ilyen fokú érzékenységgel élni?
Olykor nagyon jó, máskor nagyon terhelő.
Zsigereidben érzed mások érzéseit, gondolataik a fejedbe kúsznak.
Amikor elég erős és tudatos vagy kizárhatod magadból, azonban ez nem mindig ilyen egyszerű.
Minden porcikádban ott van, beléd hatol. Nem tudod honnan érkezik, csak hirtelen beléd hasít. Elutasíthatod, letagadhatod, elfojthatod, de nem tágít.  

Később rájössz, hogy valójában megérezted, tudtad. Ledöbbensz, ám egyszerre meg is könnyebbülsz, hogy mégsem vagy meghasonlott.
Amikor már tudod kezelni felismered, hogy nem hozzád tartozik, nem belőled árad. Ennek ellenére befogadtad, odafigyeltél rá, akkor is, ha nem akartad.
Amikor dolgod van vele, és már hogy ne lenne, ha egyszer Veled történt, úton útfélen eléd kerül, arcodba tolják, nem tudod megkerülni.
Mindenfelé szimbólumok, analógiák láncolatába botlasz, már csak az a feladat, hogy megfejtsd.
Elütsz egy madarat, beletolatsz egy esőcsatornába, csöpög a csap, beázik a villanyóra, lemerül az akkumulátor, stb.….

Mihez kezdesz? Lázadsz? Kitörsz? Tomboló érzelmek? Fojtogató hétköznapok? Elakadás az utadon? Mire utalhat?
Két dolgot tehetsz, veszed a fáradtságot és megfejted az üzenetet vagy elhessegeted és nem foglalkozol a dologgal. Utóbbi esetében erősebben fogod az arcodba kapni, egyre szembetűnőbb és lényegretörőbb jelekkel.
A miértek okát keresve felvillanyoz a felismerés, amikor rádöbbensz az üzenetre. Ok, értem már, de akkor most hogyan tovább?
Mások életére olyan könnyű rálátni és kiutat mutatni a sötétből, ám a sajátunknál már korántsem ilyen egyszerű a megoldás. Beismerni a hibáinkat, tévedéseinket, ugyan ki jelentkezne elsőnek?

Nehezen, de ráeszmélsz, a fejedben kavargó gondolatok és ami a zsigereidben él az illúzió, nem a realitás. Vagy mégis?
Miért olyan erős? Szinte magával ránt. Le kell csendesedni és elgondolkozni valójában hozzád tartozik e….
Majd rádöbbensz, hogy mégis valóságos, hiszen nem múló állapot, ám lassan az is világossá válik, hogy nem mindig ebből az életből ered. Nem összeegyeztethető a mostanival, egy egészen más világ tárult eléd, más dimenzió, mégis részese vagy, érzed, éled.
Előző élet, párhuzamos vagy a következő áthallása, ki tudja?! Nem is ez a lényeg, hanem , hogy az érzéseid a helyükre kerüljenek, ne ringasd magad hamis ábrándokba, nézz szembe a saját valóságoddal, amiben benne élsz. Ugye milyen fájdalmasan őszinte a realitás? Mégis csinálod, szereted és valld be élvezed.
Benne van a fejlődés lehetősége, meglátod honnan jöttél, most hol tartasz és merre vezet az út tovább. 
 

Mond, Te a jó úton vagy?

Néha jó elmenekülni egy álomvilágba, amikor mázsás súly nehezedik Rád, ám kérlek térj vissza a földre, itt vár a feladat, amit vállaltál, ez a Te világod, a Te ösvényed.

Világítsd meg fénnyel, ékesítsd virágokkal, szeretettel, békével és a valódi álmaiddal. Ne csak várd, hogy az öledbe pottyanjon, tegyél érte. A Tiéd lesz, csak legyen hited és kitartásod. Egy szebb világot teremthetsz, ha kizárod a lehúzó, manipulatív energiákat.
Ne feledd, a sötétségben láthatod meg a fényt, de sokáig ne időzz odalenn a mélyben. Sokkal szebb. valóságos dolgok vannak idefenn.

Tárd ki a szíved, nyisd meg a jóra és a szeretetre, hidd el a valóság is felemel az égig, ha koncentrálsz és átlátod, megérted a dolgok miértjét.
Hosszú és rögös az út, de megéri kitartani és figyelmed felfelé fordítani.
Ha mindig előre terveznénk, elfelejtenénk élni a pillanatot.


 *www.angyalforras.hu

 

Otthon vagy e itthon?

Szerintem minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy Börzsöny, a Dunakanyar az egyik legszebb része országunknak. Ott nőttem fel és költözhetek bárhova, utazhatnék a világ végére is, a legszebb helyekre, mégis a szívem egy része ott maradt. Minden alkalommal amikor ott járok ezt érzem, visszahúz. Az élet máshová szólított, már egy jó évtized is eltelt, mégsem tudom visszailleszteni a hiányzó darabot.

Nagyon szeretjük a környéket, pedig minket is gyönyörű hegyek vesznek körül itthon, ott valahogy mégis otthon vagyunk...
Városban nőttem fel, ám gyerekként imádtam falun lenni nyaranta a rokonoknál, meghatározó élmény volt számomra. Jó érzés látni, hogy az alma nem esik messze a fájától.

Vidék és vidék között is nagy különbségek vannak, nem kell hozzá több száz kilométert utazni, hogy észrevegyük.
Szerencsére még akad olyan hely ahol az emberek mosolyognak a másikra, köszöntik egymást, és még néhány jó szó is gazdát cserél.

Ahol a gyerekek vidáman játszhatnak egymással az utcán és a környező réteken, mezőkön. Eszükbe sem jut a tv és az xbox. Gondtalanul biciklizhetnek és szaladgálhatnak, mert az utcában odafigyelnek rájuk az autóval közlekedők. A szomszéd gyerekek ismerik egymást, együtt bandáznak, hol itt - hol ott. Ismerik az állatokat, gondozzák, simogatják őket, nem kell állatkertbe menni, ahhoz hogy tudják milyen egy kecske. Frissen fejt tejet ihatnak, ami garantáltan tejből van és csupa egészség.

Mezítláb futkároznak a mezőkön, üvegszilánktól és rágógumitól mentes mezei virágok között.

Annyira más ez az élet, mintha egy meséből olvasnám....

Itt van élet, van kommunikáció, jut idő egymásra, érzed az egyensúlyt, a boldogságot.
A kert végében nem a szomszéd ablakát, hanem az erdőt látod, érzed hívogató  illatát, magadba szívod az erejét, a friss levegőt, a madárcsicsergést.

A hely ahol nem sietsz, ahol megállhatsz és átadhatod magad az élménynek. Hazaviheted emlékül a rohanó hétköznapjaidba.

Néha feleszmélsz, elmosolyodva visszagondolsz, majd taposod tovább a malmod, arról álmodozva hogy egyszer majd Te is így szeretnél élni.
Mint (nem is olyan régen), amikor a világunk nem volt ilyen felgyorsult, stresszes és materialista.

Neked milyen tapasztalataid vannak a vidéki falvakkal?

Készítettél már bakancslistát?

Mi van szíved mélyére eltemetve, hol élnéd le az életed?